Az előző órán Jézus haláláról tanultunk, ami Nagypénteken
történt.
Jézus holttestét még pénteken, sietve sírba helyezték. Szombaton a zsidó törvények szerint
mindenkinek otthon kellett maradnia. El tudjátok képzelni, milyen csalódottan,
szomorúan, elkeseredetten ültek otthon a tanítványok?
Jézus követői között voltak asszonyok is. Néhányan közülük
így szóltak egymáshoz: Menjünk ki Jézus sírjához! Vigyünk illatos olajokat,
mert pénteken nem volt idő arra, hogy bekenjük a testét!
Vasárnap hajnalban el is indultak. Útközben arról
beszélgettek, hogyan fogják tudni elhengeríteni a sír elől a nehéz követ.
Amikor a sírhoz értek, nagyon meglepődtek, mert azt látták, hogy valaki már
félretolta a követ. Óvatosan bementek, és képzeljétek, nem találták ott Jézus
holttestét! Aztán egyszerre csak két férfi állt mellettük, ragyogó fehér
ruhában. Angyalok voltak. Így szóltak: Miért keresitek itt Jézust? Nincs itt, feltámadt!
Emlékezzetek rá, hogy előre megmondta!
Erre az asszonyok nagy
örömmel elfutottak az apostolokhoz, hogy elmondják nekik a jó hírt.
Péter és János azonnal a sírhoz futottak, és ők is látták,
hogy üres.
Az asszonyok és a tanítványok reménytelenül szomorúak
voltak, amikor nem találták Jézus testét a sírban. Bánatuk azonban örömre
fordult, amikor az angyalok hírül adták, hogy él az Úr!
Húsvét vasárnapja óta minden vasárnap Jézus feltámadását
ünnepeljük. Ezért megyünk minden vasárnap templomba, és ezért pihenünk ezen a
napon.
Egész nagyböjtben nem énekeltünk Alleluját, mert ez is
emlékeztetett minket arra, hogy Jézus meghalt értünk. Amikor Nagyszombat éjjel
megünnepeljük Jézus feltámadását, hosszú idő után először újra ujjongva
imádkozhatunk.
Krisztus feltámadt! Alleluja!
